Az NBA 2K-sorozatban évente eljátsszák, hogy átalakítják az egyébként teljesen jól működő irányítást, hogy a játékosoknak folyton újra kelljen tanulni a kezelést (ezzel keltve a változás illúzióját). Tavaly az analóg karral való célzás és dobás okozott miniinfarktust a rajongóknak, most pedig az lesz felelős az ősz hajszálakért, hogy ezt a mechanikát is ejtették, helyette a karok rövidebb-hosszabb húzogatásán van a hangsúly: minél folyamatosabb a hüvelykujjunkkal bemutatott mozdulatsor, annál életszerűbb animációkat látunk a képernyőn. Akik sokat játszanak az NBA 2K14-gyel, megtanulják értékelni az új irányítást, mert tény, hogy valamivel közelebb hozza a virtuális labdabalettet a valóshoz, viszont komoly negatívum, hogy a program nem nagyon igyekszik beavatni minket az új módszer rejtelmeibe. Van ugyan oktatómód, de a program ezen része csak fájdalmas általánosságokat ver a fejünkbe, ráadásul irtó unalmas az egész, sokkal hasznosabb az MI ellen játszani pár meccset, hogy belejöjjünk a dologba.
És ha már az MI-nél tartunk, már most szólunk, hogy nem szabad sokat várni tőle. A bamba játékosok sokszor nehézségi szinttől függetlenül bámulnak maguk elé egy lepattanó láttán, mintha fogalmuk sem lenne, hogy mi történik körülöttük, és irtó szürreális látvány, ahogy az egész csapatunk lefagy egy döntő kellős közepén. A fizika és a labdakezelés tavaly rendben volt, idén viszont ezt is átalakították, ami apró bugokhoz vezetett. Előfordul, hogy a labda irreális ívet ír le a levegőben, vagy csak simán nem oda repül, ahová küldtük. Bosszantó apróságok ezek, amiket könnyedén javítanak majd az első foltban, de azért furcsa, hogy az egy évvel ezelőtt működő rutin erőszakos cserélése ilyen kellemetlenségeket idézett elő. Lehet, hogy okosabb lett volna maradni a már bevált dolgoknál, főleg úgy, hogy a játékdizájn nem mutat fel markáns újdonságokat?